Hajnal előt a legnagyobb a sötétség.
Gergő indulása megrázta a házat. Ő volt a közös bohóca, a vidám jelensége a tündérek hegyének.
Kora reggeli ébredése új hagyományt teremtett, megmutattuk egymásnak kedvenc számainkat, a felkelő nap fantasztikus fényében egyre többen érkeztek ki a teraszra. A hangulat csodálatos volt, egymást váltogatva vettük elő és halgattuk a zenéket.
E regel után úgy döntöttük, a zenehallgatást szokássá tesszük. Reggel hatkor szoktam megérkezni a teraszra, a zenereggel az ébresztőkor kezdődik, hét óra - félnyolctól tart az aksi lemerüléséig. Jelenleg én válogatom a zenét, de aktuális hangulatnak megfelelően válogatok, és terméseztesen a jelenlévők is kérhetnek számokat. Az eleje mindíg ugyanavval a két ébredési számmal indul Enya Adiemus című albumáról az "Enigma" és a "Rain dance". A befejezés a kísérleti albumokkal történik, ha nem arat tetszést, leveszem a műsorról. Úgy tűnik a Főorvosasszonynak sincsen különösebb kifogása a dolog ellen.
A szokások teremtése fantasztikus érzés, többen nem szólnak semmit, csak leülnek, és hallgatják a zenét. Van aki kér. Van aki mellettem ül, és izgatottan várja, hogy mi lesz a következő. Szeretek társaságban lenni, és minden vágyam, hogy végre megtanulhassak kapcsolatokat teremteni és fenntartani. A szokások keretbe foglalják a napot, megadják a kezdő hangot, és a ritmust. Mindent megadnak, amitől könnyebb lesz az életünk.
Számomra a szokások rítusokká szentelődnek fel, vallásos áhítattal kezelem őket. A rítus fejesugrás a szublogikumba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.